A közelgő szukot ünnepben rengeteg mögöttes tartalom van. Az ima motívumai között az arba minim (a négyfajta növény) rázása és smini áceretkor (a szukotot követő napon, amely egy különálló ünnepnap is) a tefilát gesem (ima, amelyben esőért imádkozunk) tűnnek fel. Az ideiglenes lakhatásra épített szukával az Istenbe vetett hitet és bizalmat hangsúlyozzuk. Ezek a spirituálisan felemelő elemek koronázzák a szukot előtti intenzív időszakot, mely a megbánással telik. A rituálék mögött lévő tengernyi gondolat közül mi csak egy micvának egyetlen részével fogunk foglalkozni ebben az írásban, ez pedig a szukában tartózkodás micvája lesz.

Sokan megjegyezték, hogy a szuka egyik legfontosabb (bár korántsem egyetlen) leckéje az isteni gondviselés és védelem. Mind Rabbi Akiva véleménye, miszerint a szuka konkrétan őseink sivatagban épített sátraira emlékeztet minket, mind Rabbi Eliezer álláspontja, amely a sivatagi vándorlás során a zsidó népet körülvevő dicsőség felhőit véli felfedezni ebben a hagyományban (Szukka 11b), Isten védő szerepét emeli ki, akár természetes, akár természetfeletti beavatkozás által.

Megemlíthetjük, hogy 1) az Istenbe vetett hit, 2) a tóraadás, és 3) az isteni gondviselés általi jutalom és büntetés – vagyis a Jószéf Albó rabbi Széfer Ikkraim című könyvében említett három fő vallásos elv, melyekről a szerző megjegyzi, hogy a Rambam 13 alapelve is besorolható ezek alá – megnyilvánulnak egy-egy zarándokünnepen. Peszách az egyiptomi kivonulás ünnepe, amely bizonyította egy mindenható Teremtő létezését, akit nem kötnek a természet törvényei, és bármikor megváltoztathatja őket (lásd a Ramban a Bó szakasz végénél). Sávuot természetesen a tóraadás ünnepe. Szukot az isteni gondviseléssel zárja a sort. A kivonulás egyszeri isteni beavatkozás volt az emberek ügyes-bajos dolgaiba, de az Isten és teremtményei közötti folyamatos kapcsolatról tanúskodott, és arról, ahogyan ez megnyilvánult a zsidó nép sivatagi védelmezésében egészen negyven évig. Az Örökkévaló védelmébe vetett bizalmunk erre a sivatagi élményre vezethető vissza, még azokban az időszakokban is, amikor Isten keze rejtve marad. Egy későbbi pillanatban, amikor a zsidók megkérdőjelezték az Örökkévalónak azt a képességét, mellyel megélhetést biztosít a tóratanulóknak, Jeremiás próféta mutatott nekik egy mannából elrakott darabot, mely azt ábrázolta, hogy ahogyan az Örökkévaló a sivatagban is ellátta a zsidó népet, úgy továbbra is ezt fogja tenni (Mechilta, Beshalach, 16).

A folyamatos isteni gondviselés az esti imában is hangsúlyozva van. A Talmud (Berachot 4b) megkérdőjelezi a „háskivénu” áldás helyét a „gaál jiszráél” áldás és a smone eszré között, hiszen akár azt az elvet is sérthetné, amely megkívánja, hogy a megváltás imája után rögtön a smone eszré következzen. A válasz erre az, hogy a „háskivénu” áldás egy hosszú szakasz, mely a megváltást dicséri. A Maharal szerint a „gaál jiszráél” áldás az egyszeri egyiptomi kivonulásért dicséri Istent, a „háskivénu” áldás pedig a folyamatos védelemért, melyet a zsidó népnek nyújtott Egyiptom után – hiszen a megváltás védelem nélkül nem teljes. Ezért is érthető, hogy az áldás tartalmazza a „terítsd ránk békéd szukáját” mondatot, és hogy sábátkor és az ünnepnapokon ez az áldás az „áldott vagy te Örökkévaló, aki a béke szukáját teríted ránk és egész népére és Jeruzsálemre” kijelentéssel zárul. A szuka mint a védelem motívuma, szervesen illeszkedik az áldás tematikájához.

Ennek jegyében meg lehet magyarázni azt a háláchát is, amely szerint a szcháchnak (a szuka tetejének) olyan földből növő anyagból kell lennie, melyet nem alakítottak semmilyen eszközzé. Egyrészt az embert a föld elfoglalására utasítja a Tóra – hogy a nyersanyagokat és a természeti törvényeket használja arra, hogy felfedezze a Teremtő bölcsességét, és enyhítse az emberi lét nehézségét a tudományon és a technológián keresztül. Ugyanakkor az embernek nem szabad elfelejtenie, hogy ki adta neki ezeket az ajándékokat. Folyamatosan hálát kell adnia a Teremtőnek értük, és szolgálnia kell Őt, hogy az ember igazi énjét a Teremtő felé emelje. Ez azt hangsúlyozza, hogy az emberiség eszközei és találmányai is isteni ajándékok. Samson Raphael Hirsch rabbi szerint „Góg”, aki „Magóg” királya és a zsidó nép ősellensége, egyben a szuka–zsidó ellentétje is, hiszen neve is etimológiailag az „állandó tetőből” származik. A zsidó arra van utasítva, hogy az állandó szerkezeteket is szukának tekintse: gyenge és védelemre szoruló épületeknek, melyeknek szüksége van isteni védelemre. Ezzel szemben Góg mindent a saját érdemének tekint, ezért nincsen szüksége Isten közbenjárására.

Emeljük be világlátásunkba a szuka üzenetét ebben a bizonytalan jövőjű világban, miszerint mindig alapvető szükségünk van az isteni védelemre és segítségre. Érdemeljük ki a szukát sálom áldás beteljesülését.

fordítás • Horváth Árje

forrás • torahweb.org