Ünnepi kisokos
Idén összefoglaljuk, hogy milyen fő témák jelennek meg a ros hásánákor mondott imákban valamint a sófár hangjai kapcsán. Az összefoglalónk célja, hogy gondolatokat indítson el, és – remélhetőleg – vágyat, hogy ros hásáná témáit mélyebben megismerjük! Ketiva v’chatima tova!
Az Ö-való királysága
Ros hásáná a Teremtés hatodik napjával áll összefüggésben, hiszen tisré elsején teremtette meg az Ö-való az első embert. Mivel ez az a nap, amikor az ember és vele az emberiség is létrejött, ezért ez az a nap, amikor az Ö-való királlyá vált. Ezért ros hásánát a Legfelsőbb Uralkodó koronázási napjának is tekintjük. Hogy a megfelelő módon kihirdessük az eseményt, megfújjuk a királyi harsonát – a sófárt.
Az Ö-való királysága az egyik fő témája ros hásánának. Az egyike a három fő áldásnak, amelyet a muszáf imában mondunk, a malkujot nevet viseli, és az Ö-való egész világra kiterjedő uralkodásáról szól. Ebben az áldásban tíz idevágó verset idézünk a Tanachból. A sófárfújásnál pedig a tekiá (a hosszú, töretlen hang) szimbolizálja a királyságot, mivel ez egy magabiztos, erős, boldog és büszke hang.
A tekiákor az Ö-való királyságát hirdetjük ki. Ilyenkor örömmel és büszkeséggel biztosítjuk hűségünkről a Királyt. A tekiá előtt érdemes átgondolni, hogy mit jelent számomra az Ö-való királysága, mennyire vagyok a Király szolgája, és mit kellene ezen a területen változtatnom. A tekiá alatt a Király lehető legteljesebb mértékű elfogadására kell koncentrálnunk.
Ébresztőóra
A sófár egy ébresztőóra, amely (remélhetőleg) felébreszti a zsidókat arra, hogytesuvát csináljanak, és megbánással az Ö-való bocsánatát kérjék. Ez az egyik fő funkciója a sófárnak, és ezért kezdjük el fújni idejében – elul legelejétől. A sófár hangjai közül a svárim és a truá azok, amelyek ezt a két aspektust szimbolizálják. A sófár e két hangja a spirituális visszatérés iránti vágyat kell, hogy felébressze az emberben.
A spirituális önvizsgálat (héberül chesbon hanefes) az egyik legfontosabb tevékenységünk elulban, ros hásánákor és a tíz félelmetes nap alatt azért, hogy megfelelően felkészüljünk jom kipurra. A svárim és a truá szaggatott hangjai szimbolizálják azokat a területeket, amelyek még nincsenek rendben az életünkben és javításra szorulnak. A svárim és a truá alatt a központi gondolatunk az elhatározás kell legyen, hogy ezeket a területeket meg fogjuk találni, fel fogjuk ismerni, és kidolgozunk egy megvalósítható tervet a megjavításukra a most kezdődő évben.
Izsák megkötözése
Az ünnep egyik központi témája az Izsák megkötözéséről való megemlékezés. A sófár annak a kosnak a szarvát szimbolizálja, melyet Ávráhám Izsák helyett áldozott fel. Az egyik fő áldásunk a muszáfban a zichronot nevet viseli, melynek jelentése emlékezés. De mire kell emlékezni? Amikor a Teremtő előtt állunk ítéletre várva, emlékeznünk kell arra, hogy nem egyedül állunk a bírósági teremben, hanem az ősapák és ősanyák szellemi örököseiként.
A Chofetz Chaim tanítja, hogy az Ö-való áldásainak a legtöbb esetben a jó viselkedés a feltétele. A kivétel ez alól a szabály alól a Teremtő ígérete Ávrahámnak, amit a megkötözés után tett. Ez az ígéret arról, hogy leszármazottait nagy néppé teszi, ugyanis feltétel nélküli. Ha az elhivatottságunk a Teremtő felé akármikor is megkérdőjeleződne, emlékeztetnünk kell magunkat, hogy Ávrahám, Izsák és Jákov leszármazottai vagyunk, és örököltük az ő tökéletes és teljes elkötelezettségüket az Ö-valóhoz és a Tórájához.
A próféták szavai
A próféták és a sófár hangjai összetartoznak. A szináj-hegyi eseményeknél a zsidó nép a valaha élt legnagyobb prófétát kéri meg, hogy ő kommunikáljon a Teremtővel, és ők ne hallják az Ö-való hangját közvetlenül. Mózes mediátorrá válik a nép és a Teremtő között, feladata az isteni szavak prezentálása. A nép feladata pedig a teljes elfogadása annak, amit kapnak az Ö-valótól Mózesen keresztül – minden generációban, a mienket is beleértve.
A Szentélyek pusztulása
Amikor halljuk a sófár hangját, emlékeznünk kell az elpusztult Szentélyekre. Mi a kapcsolat? A próféták említik együtt a sófárt és a Szentélyek lerombolását. Emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy a Templomok pusztulása a Tóra nem tartása és a hitünk gyengesége miatt történt. A feladatunk az, hogy ellensúlyozzuk a veszteséget azáltal, hogy olyan emberekké válunk, akik ismerik a saját feladatukat az életben és az Ö-való által kijelölt úton haladnak, valamint képesek mások életébe is bevinni a Tóra fényét.
A zsidó nép elszórtjainak egybegyűjtése
Jesájáhu próféta az elszórtjaink egybegyűjtését a Nagy Sófár hangjával kapcsolja össze. Az imáinkban is azt mondjuk, hogy „fújd meg a nagy sófárt a szabadításunkra”. Gondoljunk a saját életünkre, vagy olyanokra, akik visszatértek a vallásba – ezek mind jelei annak, hogy a próféta szavai megvalósulnak a napjainkban. A messiási korban a Nagy Sófár hangjára a folyamat felgyorsul majd – a sófár hangjai ros hásánákor erre is emlékeztetnek minket.
A szöveg alapja: TorahTidbits 1202 RH / YK PullApart
fordítás és szerkesztés • Elior Goldman