Mi közünk van ma a szentélybéli áldozatokhoz?

Vájikrá hetiszakasz az állatáldozatokkal foglalkozik, melyeket a Sátorban ajánlottunk fel. Ez nagyon idegen a számunkra, mivel nem része a jelenlegi vallási gyakorlatnak. Mit jelent ez ma?

Háromfajta áldozat van, és ha meghatározzuk a közöttük lévő kapcsolatot, akkor megérthetünk valamit, ami alapvető fontosságú az ember és az Örökkévalóval kapcsolatát illetően. Melyek ezek az áldozattípusok? Ezek az olá, a slámim és a chátát. Az olát néha égő áldozatnak fordítjuk, de ez a fordítás nem helyes. Szó szerint azt jelenti, hogy áldozat, amit felajánlunk. Így írják le, mivel az áldozat húsa teljes mértékben elfogy az oltáron, teljes egészében felajánljuk az Örökkévalónak. A slámim békeáldozatot jelent, esetleg teljességáldozatot, mivel a sálem szó néha teljességet jelent. A sálemet elosztották, a húsát megették, egy részét a kohénok, a Szentély papjai, egy másik részét azok ették meg, akik az áldozatot hozták. Egy részét pedig felajánlották az oltáron. A chátát bűnáldozatot jelent. Amikor valaki nem szándékosan megszegi a Tóra előírásait, és ez jelentős bűnnek számít, akkor vittek bűnáldozatot. Ennek egy részét felajánlották az oltáron, a maradékot pedig a kohénok ették meg kizárólag, az áldozat hozói nem.

Hogyan kapcsolódik egymáshoz ez a háromféle áldozat? Az olá és a slámim önkéntes áldozatok, de a bűnáldozat, a chátát nem az, bizonyos esetekben kötelező.

Vizsgáljuk meg az egyes áldozatokat különböző szempontok alapján. Kezdjük a chátáttal. Gondoljunk vissza a legelső bűnre, amikor Ádám és Éva evett a jó és rossz tudásának fájáról. Érdekes, ha belegondolunk ebbe a bűnbe, itt illegális fogyasztásról volt szó, olyat ettek, amit nem volt szabad enniük. A chátát révén pedig visszaadunk valamit, amit majd a kohénok fogyasztanak el, akik az Örökkévaló jelenlétét képviselik. Van, aki azt mondja, hogy a Szent Sátorral az emberek az Édenkertet építették újra, így ez az összehasonlítás még szembeötlőbbé válik.

Itt egyfajta megtorlásról van szó. Gondoljunk bele, hogy mit jelent megszegni valamit. Amikor átlépünk egy határt. Ha ránézünk a világ térképére, határokat látunk rajta, természetes vagy politikai határokat. Ha elképzeljük azt, hogy csak te és én alkotjuk a világot, akkor elképzelhetnénk, hogy a világ egyik része az enyém lenne, másik pedig a tiéd, és húznánk egy elválasztó vonalat. Most tegyük fel magunknak a kérdést: ha önmagunkra és az Örökkévalóra gondolunk, vajon van-e a világnak olyan része, amely az Örökkévaló területe? És van-e bármi, ami pedig a mi területünk?

Ha visszatérünk az Édenkerthez, akkor találhatunk egy nagyon egyszerű magyarázatot erre. Az Örökkévaló megteremtett minket, elhelyezett minket ebbe a kertbe, és azt mondta, hogy ez a ti területetek. Itt vannak mindezen fák, melyekről szabadon ehettek. De van egy fa, a jó és a rossz tudásának fája, melyről nem szeretném, ha ennétek, ez az én területem. A legelső bűn ennek a határnak az átlépése volt. Egy határ átlépése a tisztelet hiányát jelenti, azt, hogy nem tiszteljük a másét. Ezt elvárjuk az emberi kapcsolatainkban, és ettől az Örökkévalóval való kapcsolatunk sem különbözik. A legkevesebb, amit az Örökkévaló elvár tőlünk, az a tisztelet. Ha ilyen módon vétkezünk, azt úgy tudjuk jóvátenni, ha felajánlunk valamit a mi területünkről a kohénoknak, így a kohénok elfogyasztják a bűnáldozatot, a chátátot.

Ha visszatérünk az első vétekhez, csak egyetlen olyan dolog volt a határokon kívül. Később, ahogy a Tóra fejlődik, további dolgok is kerülnek a határokon kívülre. Mindezen dolgokban ott van az Édenkert egy kis darabja, a tiltott gyümölcs egy kis darabja, egy kis terület, melyre az Örökkévaló azt mondja: Ez az én területem, ne menj oda! Ha ezeket a parancsolatokat áthágjuk, akkor hibázunk a tiszteletet illetően.

Tehát a tisztelet az egyike azon dolgoknak, melyeknek köszönhetően működik az emberek és az Örökkévaló kapcsolata. De nem ez az egyetlen dolog, a tiszteleten kívül más erényekért is igyekezhetünk, és ekkor jelenik meg a slámim. A Vájikrá szakaszban a Tóra a slámimot zevach slámimnak nevezi. Nézzük meg ezt a két szót, hol jelennek meg először. A slámimmal annál a szövetségnél találkozunk először, mely az Örökkévaló és Izrael között köttetik meg a Sínai-hegynél. A nép slámimot ajánl fel a szövetség részeként. Ha visszamegyünk a legelső zevachhoz, ott is volt egy szövetség, Jákob és Lábán között, egyfajta szerződés, mint a Szináj-hegynél.

Maga a slámim szó a sálemből ered, amely békét vagy teljességet jelent. Létezik egy olyanfajta teljesség, ami egy szövetségnek köszönhetően jön létre. Amikor kapcsolatba lépek veled, és te ezt viszonzod, akkor egyfajta teljesség jön létre. Ez bármilyen ügylet során létrejöhet. A legalacsonyabb szinten üzleti ügyletek, de a legmagasabb szinten ezek a szeretet valódi megnyilvánulásai. Létezik a házasság szövetsége, melyben megpróbálok szabadon adni neked, és abban reménykedem, hogy szabadon fogod viszonozni. Amikor szövetségeket kötünk, akkor leülünk és ünneplünk, megünnepeljük azt a fajta teljességet, amely a szövetségnek köszönhetően jön létre. Talán erről szól a slámim. Ez másfajta aspektus, mint a tisztelet. Teljes mértékben a szeretet energiája. Az Örökkévalóval való szövetség létesítésének ereje.

És végül van még egy fajta korbán (áldozat), és ez a skála teljesen másik végét jelképezi. Nem arról van szó, hogy nem adóztunk tisztelettel az Örökkévalónak, vagy hogy a szeretet hídját hozzuk létre az Örökkévalóval, amiről a slámim szól. Ez másról, az áhítatról szól. Magasabb lépcsőfok, mint a szeretet, amikor az Örökkévalóval való kapcsolatunkról van szó.

Az olá arról szól, hogy mindent visszaadunk. Az olá teljesen elfogy az oltáron. A Tórában az első olá az volt, amikor az Örökkévaló azt kérte Ábrahámtól, hogy adja neki a fiát, az egyetlen fiát, azt, akit szeret. Látható, hogy ez mennyire az ellentéte a tudás fájának. Ha a tudás fája arról szól, hogy helytelen módon elvesszük az Örökkévaló valami különleges dolgát az ő területéről, akkor az olá az, amikor önkéntesen felajánljuk azt, ami a számunkra különleges. Az akeidá, Izsák megkötözése lesz a minta az olára.

Az olá aspektusa az áhítat. Az áhítat nagyon különbözik a szeretettől. A szeretet egyenlő felek közötti kapcsolat, mindketten adnak a másiknak. Az áhítat arról szól, hogy szinte megsemmisülök annak a jelenlétében, aki nálam sokkal hatalmasabb. Ez olyan, mint amikor fekszem a füvön, felnézek a csillagokra, és teljesen jelentéktelennek érzem magamat, és azt, hogy hogyan tudnék bármit is birtokolni, vagy pedig ugyanennek a jelentéktelenségnek az érzése az Örökkévalóval szemben. Izsák megkötözésének történetében az a szó jelenik meg újra és újra: jud, rés, alef. Ez a három betű két dolgot jelenthet ebben a történetben: látást (Ábrahám újra és újra lát dolgokat), illetve áhítatot.

Most tegyünk fel magunknak egy kérdést: ha valóban közelről látjuk meg azokat a dolgokat, melyek áhítatot váltanak ki belőlünk, melyek jelenlétében olyan kicsinek érezzük magunkat, akkor még nagyobb áhítatot érzünk vagy pedig kisebbet? A válasz az, hogy attól függ. Ha ez egy bűvésztrükk, ha hamis áhítat, akkor nem akarjuk túl közelről megnézni, mert akkor el fog múlni az áhítat. De mi van akkor, ha tényleg olyasvalami, ami áhítatot ébreszt bennünk? Ha megnézünk egy emberi sejtet mikroszkópon keresztül vagy az univerzumot, a csillagokat, a galaxisokat egy távcsövön keresztül, akkor azok valóban lenyűgözőek.

Színlelhetünk szeretetet az Örökkévaló iránt, tehetünk úgy, mintha egyenlők lennénk. De csak addig, ameddig nem nézzük meg közelről. Amikor megtörténik a találkozás, amikor meglátjuk Őt, akkor csupán áhítatot érezhetünk. Mindent feladunk érte. Nem mondhatom azt, hogy bármi is az én területem lenne. Ez az olá aspektusa, az az áldozat, amely teljesen elfogy az oltáron.

Ha visszatekintünk erre a háromfajta áldozatra, akkor láthatjuk, hogy ez három keret, háromfajta kapcsolat, melyet kialakíthatunk az Örökkévalóval. Egymásra épülnek. A legalsó szint a tisztelet. Erre építjük a szeretetet. Ha pedig még feljebb építkezünk, az lesz áhítat. A legalsó szinten tisztelnem kell az Örökkévalót, és nem elvennem az ő területéről azt, ami értékes. Amikor ezt már tudom, akkor létrehozhatok vele egy szövetséget, amikor adhatok neki, és remélhetőleg ő is adni fog nekem. Majd pedig a következő szinten az én területemről felajánlok valamit, ami jog szerint hozzám tartozik. Szimbolikusan ezt tesszük az olá során. A slámim során szövetséget építünk, a chátát során pedig visszaadunk az Örökkévalónak. Összefoglalva, ez a háromfajta áldozat az ember Örökkévalóval való kapcsolatának alapját képezi.

Fordította · Domán Sándor

forrás · alephbeta.org