Mi köze kiszlév hónapjának az ember mentális egészségéhez?

A kiszlév hónapban olvasott hetiszakaszokban fordulnak elő a legtöbbször álmok a Tórában. A Tóra öt könyvében tíz nagy álom szerepel (amelyeket összesen hét álmodó álmodik), és mindegyiket a Teremtés könyvében találjuk. Az első álom Avimelech királyé a Vajéra hetiszakaszban, amit chesván hónapban olvasunk. A további kilenc álmot mind a Vejécé, Vajéisev és Mikéc hetiszakaszokban találjuk, ezeket mind kiszlév hónapban olvassuk. Van egy olyan közismert tórai elv, hogy az embernek a „mában kell élnie”, vagyis hogy az éppen aktuális hetiszakasszal kell foglalkoznia, és ezért az álom fogalma megfelelő téma az elmélkedésre kiszlévben. Az „álmok hónapjában” meg kell próbálnunk, hogy megfigyeljük és tisztázzuk magunkban az álom témáját.

Mindegyik hónaphoz tartozik egy drágakő, amely egy abból a tizenkettőből, amely a főpap ruháját díszítette. A kiszlév, a kilencedik hónap (ami a korábban említett álmok számára is utal) drágaköve a kilencedik a melldíszen az ametiszt (héberül achlama). A héber szógyökök könyvében a Radak említi, hogy az achlama szó gyöke a héberben chalam, vagyis álom, és bárki, aki ametisztet visel az ujján, az álmokat fog látni.

A legfontosabb ember a Tórában, akihez álmok kacsolódnak, úgy is, mint álmodó és úgy is, mint álomfejtő, az József, akit a testvérei az álmok mesterének is neveznek. A József álmait megelőző négy álom, Avimelech álma, Jákob két álma és Lábán álma, mind átláthatók voltak, és nem volt szükség hozzájuk megfejtésre. Ezekben az álmokban megjelenik Isten vagy egy angyal az álmodó előtt, és direkt módon közvetít valamilyen üzenetet. Ezzel szemben az utolsó hat álomnál, József két álmánál, a Fáraó két szolgájának és a Fáraónak a két álmánál szükség van a magyarázatra, mert ezek allegóriák vagy talányok formájában jelennek meg, miután az álmodók lelkének kreatív képessége úgymond „felöltöztette” őket.

Mindazonáltal József álmai elég könnyen átláthatók. A testvérei és az apja különösebb értelmezés nélkül is megértették, hogy József álmai – amelyekben a testvérei búzakévéi és a nap, a hold és tizenegy csillag meghajol neki – azt jelentik, hogy a jövőben majd meg fognak hajolni előtte. Jákob ugyan csodálkozva kérdezi: „Azt akarod, hogy én, az anyád, és a testvéreid a földig hajoljunk előtted?” Mégis a Tóra azt írja, hogy Jákob várt, vajon mi lesz ebből.

Ebből az látszik, hogy ahogy József, a cádik, a világ fundamentuma közvetítő, amely összeköti a spirituális és a fizikai világot, egyúttal olyan közvetítő is, aki összeköti a nyilvánvaló álmokat, amelyeknél nincs szükség megfejtésre, a rejtélyes álmokkal. (Az utóbbiak egy magasabb szintű forrásból származnak, mivel a rejtélyes álmok Isten esszenciájának a megnyilatkozása, ahogy majd később látni fogjuk.)

Testi és lelki egészség

A héber chalam szó egy másik formája az, hogy hachlama, ami egészséget (testit és lelkit egyaránt) és szűkebb értelmében pedig gyógyulást jelent. Amikor Chizkijahu király megbetegszik és meggyógyul, akkor úgy imádkozik, hogy „hozz nekem gyógyulást, és add, hogy élhessek”

(a „gyógyulás” szó a héber eredetiben a chalam gyökből jön). Az álmok bizonyos értelemben hasonlítanak egy beteg ember izzadására, mivel az izzadásnál a káros anyagok kiválasztódnak, ami a gyógyulás jele. Ugyanígy az álmok segítenek az emberben lévő káros anyagokat felszínre hozni, és ezáltal spirituális gyógyulást hozni.

Ugyan a káros anyagok kiválása mindenképp fontos kül­ső jegye az álmoknak, egy mélyebb szinten az álmok segítenek az ember lelkében az isteni fény és akarat felfedésében. Általában azt találjuk, hogy a gonosz elválasztása segít eljutni az isteni kinyilatkoztatásig, mint ahogy láthatjuk ebben a versben: „Miután Lót elment, mondta Isten Ábrámnak…” (1Mózes 12: 14). Ezt Rási azzal magyarázza: „amíg a gonosz együtt lakott vele, addig Isten szava nem volt Ábrámmal”.

Mivel egészséges, ezért a tojássárgáját is chelmonnak hívják (a chalam, vagyis egészség vagy gyógyulás gyökből). A külső, fehér részt chelbonnak hívják, ami a chelev (zsír) gyökből származik, mint ahogy ebben a versben is látjuk: „A zsír, ami eltakarja a belső részt” (3Mózes 3:3). A tojássárgája a „belső rész”-re utal, amit egy zsoltárban is látunk: „A férfi belseje és a szíve mélységes” (Zsoltárok 64:7). Ezen a szinten jelennek meg az álmok. Ehhez hasonlóan a sárgája azt a fényt fejezi ki, amely önmagát világítja meg, szemben a fehérjével, ami azt a fényt fejezi ki, amely mást világít meg. Tehát az álom a lélekben rejlő belső, rejtett fényt jelképezi, azt a fényt, amely önmagát világítja meg, és amely a testi és lelki egészségnek a forrása.

forrás • inner.org

fordítás • Bálint Lea