Ez a Szombat megtartásának valódi célja. Egy nap, hogy a hétköznapok őrületéből kilépve elkezdjük élni valóságos életünket a valóságos világban.

Jó és/vagy rossz – a szavak ereje. Szerző: Rabbi Shraga SimmonsForrás: Aish.comFordította: Decski LetíciaMegjelent: Forrás – 2011. május

Isten szolgálata jócselekedet. Szerző: Rabbi Yissocher FrandForrás: Torah.orgFordította: G. Sz.Megjelent: Forrás – 2011. május

„Szenteljétek meg magatok abban, ami megengedett nektek.” Szerző: Rabbi Yissocher FrandForrás: Torah.orgFordította: D. Ch.Megjelent: Forrás – 2011. április

Épít és rombol, attól függően, kinek a szájából szól. Szerző: Rabbi Shraga SimmonsForrás: Aish.comFordította: G. Sz.Megjelent: Forrás – 2011. április

Az az igazság, hogy az ember mindig azt hiszi, hogy mások sokkal többet gondolnak rá, mint amennyit valójában foglalkoznak vele. És ha mégis van vélemény arról, amit tesz, kevés gyakorlati jelentősége van − különösen, ha ezt a technikát használja arra, hogy elkerülje a fájdalmat, a csalódást, amit az az illúzió okoz, hogy mások egyáltalán foglalkoznak vele, és hogy ez számít.

Teljesítsük sikeresen mind nemzeti, mind egyéni küldetésünket. Szolgáljuk az Örökkévalót a maga teljességében és tökéletességében. Szerző: Rabbi Aba Wagensberg Forrás: Aish.com Fordította: Hadházi Zsófia Megjelent: Forrás – 2011. március

Képzeljünk el egy jelenetet az egyik zarándokünnepen! Mindenki felmegy Jeruzsálembe. Egy zsidó magával hozza bárányát a Szentélybe

Vannak olyan helyzetek, amikor kicsit mást mutat, mint amilyen valójában. Például egy állásinterjún vagy az első találkozáskor jobban ügyel arra, hogy hogyan viselkedik. De ha teljesen másnak mutatja magát, mint amilyen valójában, az olyan, mint a „disznó kósersége”. Ránézésre „tisztának” tűnik, azonban belülről pont az ellenkezője. Lehet jobbnak mutatnia magát az embernek bizonyos körülmények között, de teljesen másnak (személyiségnek) – az már akkor megtévesztés, áltatás.

Az éjszaka az az időszak, amikor minden sötét, bizonytalan, amikor az ember ki van szolgáltatva a fizikai erőknek. A pogányok ilyenkor hódoltak isteneiknek, mert ilyenkor érezték leginkább az erejüket. Napközben viszont az ember egyenesen jár, nem a természeti erőkre, hanem önnön erejére összpontosít és próbálja a világot igába hajtani.