Hogyan tedd az ünnepedet tökéletessé?
Ha végignézünk az ünnepeinken, feltűnhet, hogy szinte mindegyiket hosszú spirituális előkészület előzi meg. Peszách előtt a takarítással egyetemben önvizsgálatot tartunk saját chámecunkat (nagyképűség, önteltség) keresve, sávuot előtt 49 napot számolunk, és készülünk a tóraadásra. Ros hásáná előtt pedig az egész elul hónap lényege a megtérés, felkészülés a közelgő félelmetes napokra. A ros hásáná és jom kipur közötti napokban – a megtérés napjaiban – még intenzívebbé válik ezt a lelki megtisztulás. Talán csak szukotra rövidebb a készülés, de hát nincs is sok idő rá, és spirituálisan is érthető, hiszen éppen hogy megtisztultunk jom kipur ünnepén. Sokáig nem figyeltem fel arra, hogy a felkészülés időszaka mennyire hosszú. Szinte aránytalannak is mondhatnám. Több mint egy hónapig készülni egy kétnapos ünnepre, majd további tíz napot egy újabb napra? Talán azért nem tűnt fel ez, mert a fizikai készülődés mellett valóban nem foglalkoztam eléggé a lényeggel, a spirituális felkészüléssel. Négy kisgyerek mellett már az ünnepi étkezések, a vendégek, a szép ruhák előkészítése is megterhelő. Persze meghallgattam néhány előadást, elolvastam a témához kapcsolódó pár cikket, de éreztem, ennél több kell egy spirituálisan is sikeres ünnephez.
Aztán valahogy lassan megértettem. Minél több energiát fektetsz a felkészülésbe, annál jobban átéled magát a napot. Annál többet veszel ki a spirituális töltésből. És a spirituális felkészülés nem kell, hogy hermetikusan el legyen zárva a fizikai előkészületektől. Sőt! Amikor szombatra veszünk ételt, vagy főzünk, szokás hangosan kijelenteni: „A szent szombat tiszteletére.” Ezzel spirituálisan emeljük az étel energiáját, és emlékeztetjük magunkat, hogy most nem egy egyszerű vacsorát főzünk, hanem sabeszi vacsorát. A fizikai készülődés során végig megemelheted a tevékenységed hatásfokát azzal, hogy folyamatosan emlékezteted magad: ez a fizikai tevékenység a spirituális felkészülés része. Divatos manapság „mindfullness”-ről beszélni, meg a jelenben levésről. De itt épp arról van szól, hogy miközben a jelenben főzök, ugyanakkor már hozzákapcsolódom a szombathoz, az ünnephez, és ezzel megemelem a jelen pillanat energiaszintjét. Ugyanakkor minél több energiát fektetek az előkészületbe, annál jobban érezni fogom a nap szentségét.
Rámbám négy micvát kapcsol sábeszhoz, kettőt a Tórából vezet le (megemlékezni és megőrizni) kettőt pedig Jesájáh prófétától (élvezni és megtisztelni). A megtisztelni kategória általában a készülődés (megfürdünk, szép ruhát veszünk fel, jó ételt főzünk stb.), az élvezet (oneg) pedig a nap élvezete fizikailag és spirituálisa egyaránt. Ám csak az élvezheti igazán a szombatot, aki felkészült rá, és aki az élvezetet a szombat kedvéért teszi, nem pusztán a saját fizikai örömére. Emlékeztethetjük is magunkat a szombat délutáni alvásnál, hogy ez a szombati élvezet része, és nem egyszerű szundikálás.
Amikor e sorokat írom, néhány nap választ már csak el elul hónaptól. És már előkészítettem azokat a könyveket, amelyeket ilyenkor szeretek újra és újra olvasni, vagy nemrég vettem a témában: a tsuváról, a nagyünnepekről, az ünnepi máchzor. Várom a készülődés kezdetét, mert előkészület nélkül nincs szép ros hásáná.
Azt vettem észre, hogy amióta igazán beépítettem a lelkembe a szombatra és az ünnepre való készülődés szeretetét, a gyerekek is segítőkészebbek lettek a házimunkákban. Talán mert meséltem nekik arról, hogy minél jobban készülsz a szombatra, annál jobban élvezed, vagy mert kevésbé bánom, ha rám marad minden. Lehet, hogy többször verbalizálom, hogy milyen jó lesz szombaton, hogy mennyire várom az ünnepet, tudatosan hangosan mondom előttük, hogy „a Szent Szombat tiszteletére” vagy „sabeszi élvezet”. Nem egészen tudom, miért, de az biztos, hogy minden ott kezdődött, amikor megtanultam szeretni az előkészületet magát.
Trendeli Bölcsőde– zsidó bölcsőde az Újlipótvárosban