Megóvni és fejleszteni – ez a mi dolgunk!

Klónozott birkák és emberekbe ültethető csipek. Túl gyorsan haladunk a tudomány feltérképezetlen területein?

2004. október 15. Washington – Orvostudományi mér­­földkő vagy támadás a magánélet ellen? Tegnap elfo­gadták azt az aprócska csipet, amelyet a beteg karjába ültetve, az gyorsan tájékoztatja az orvost vagy a kórházat a beteg addigi panaszairól és kezeléseiről. A kritikusok sze­rint azonban ez az új módszer veszélyeztetheti az orvosi adatok bizalmas jellegét.

„Elfogadták az orvosi célú beütethető chipeket” – Diedra Henderson (AP).

1811 és 1817 között technológiaellenes megmozdulá­sok sora söpört végig Anglián. Ludditáknak becézték ő­ket Ned Ludd után, aki munkás volt az 1700-as évek vé­gén, és a szóbeszéd szerint összetörte a szövőgépeket. A ludditák támogatták az ipari forradalomban feltalált, a munkát megkönnyítő gépek pusztítását. Pontosabban gyapjú és gyapotüzemeket támadtak meg. Mivel azt hitték, hogy a modern gépek csökkentik a munkába állás lehetőségeit, célul tűzték maguk elé, hogy megvédjék a régi, bevett eljárásokat az új technológiákkal szemben.

A mozgalom olyan veszedelmesnek bizonyult, hogy a „géprombolást” főbenjáró bűnnek nyilvánították Ang­li­ában, és 1813-ban 17 embert végeztek ki miatta, másokat pe­dig száműztek Ausztráliába. Valóságos csatákra is sor ke­rült a hadsereg és a ludditák között. Volt olyan időszak, ami­kor a brit hadsereg több egysége harcolt a ludditák ellen Angliában, mint ahány Na­pó­leon­nal küzdött az Ibériai-félszigeten.

Noha a mozgalomnak egyértelmű gazdasá­gi motivációi voltak, a luddita kifejezést azóta is alkalmazzák mindazokra, akik ellenzik a modern technológiát vagy annak fejlődését.

Manapság a technológia elképesztő ütemben fejlődik, a klónozott birkáktól az emberbe ültethető chipekig szinte naponta vet fel vadonatúj etikai problémákat. Túl gyorsan haladnánk a feltérképezetlen területeken? Lehet valami igazságuk a ludditáknak? Hogyan ítéljük meg az új technológiák és módszerek moralitását?

Az ember szerepe a Teremtésben

Először vizsgáljuk meg az emberiség szerepét a Tóra szem­­pontjából. Hol van a helyünk a Teremtés egészében? Amikor a Tóra leírja a férfi és a nő teremtését, azt mond­­ja nekünk: „És áldotta meg őket Isten, és mondta ne­kik Isten: szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a Földet és hódítsátok azt meg; s uralkodjatok a tenger hala, az ég madara és minden élő fölött, mely mozog a földön.” Az ember arra teremtetett, hogy uralkodjon a vi­lágon, és igájába hajtsa azt.

Ezt hagyományosan úgy értelmezzük: meg kell értenünk a világot ahhoz, hogy uralkodni tudjuk a környeze­tünkön. Arra rendeltettünk, hogy hidakat építsünk, és hegyeket mozgassunk meg, ezzel is javítsuk az életünk minőségét. A Tórának még olyan passzusai is vannak, ame­lyek arra utasítanak, hogy gyógyítsunk, tehát felhatalmaz rá, hogy felhasználjuk mindazt a technológiát, ami csak a beteg meggyógyításához szükséges.

A világ az ember ajándéka az Örökkévalótól. Azért kap­tuk, hogy formába öntsük, és alakítsuk, de ami a legfontosabb, hogy tökéletesítsük. Az Örökkévaló még arra is rendelt minket, hogy szálljunk versenybe Vele. Amikor a Tóra azt mondja: „és teremtette Isten az embert az Ő képére, Isten képére teremtette őt”, valójában arra tanít, hogy az ember teremtőnek készült, ahogy a Örökkévaló is teremtő.

Komolyan vesszük ezt a felhatalmazást. Helytelen formája a vallásosságnak, ha úgy hisszük, hogy az embernek tilos javítania a saját sorsán.

A judaizmus fő irányvonala nem ért egyet a régi olvasómmal, aki kijelentette, hogy „úgy hiszem, egyedül az Örökkévaló döntheti el, hogy ki fogan meg, és ki nem. Ha a génjeimnek tovább kell öröklődnie, akkor az természetes módon meg is fog történni.” Az Örökkévaló természetesen valóban dönt arról, hogy ki foganhat meg, de milyen alapon jelenthetnénk ki, hogy azzal, ha tökéletes fogantatást tesz lehetővé akár lombikban, az nem olyan mód, amelyen éppen Ő juttat családhoz emberpárokat?

Jogunk van ahhoz, természetesen, hogy úgy határozzunk, csak természetes úton születhet gyermekünk, de ezt a koncepciónkat nem terjeszthetjük ki másokra. A zsidó törvény nagyobb tudósai ugyanis engedélyezik a mesterséges megtermékenyítést, mert az semmiképpen sem hiúsíthatja meg az Örökkévaló akaratát. Ha nem jár vele bibliai vagy rabbinikus tiltás, akkor teljes mértékben támogatunk minden technológiát, amely segít az embereken.

A hatalommal felelősség is jár

Ez a felhatalmazásunk, hogy átalakíthatjuk a környezetünket, bizonyos felelősségérzékkel is jár. Az ember ugyanis kétoldalú megbízatást kapott. Egyrészt meg kell hódítania, és uralma alá kell hajtania a Teremtést, ugyanakkor a Édenkertbe azzal a parancsolattal került, hogy „gondozza és védelmezze” azt. Miközben ki szabad aknáznia és fel szabad használnia a világ erőforrásait, a válogatás nélküli pusztítás és pazarlás egyértelműen meg vannak tiltva.

A Mídrás így ír erről: „Amikor az Örökkévaló megteremtette Ádámot, felemelte őt, és megmutatta neki az Édenkert fáit. Azt mondta neki: »Nézd a teremtményeimet, milyen szépek és csodálatra méltók. És mindezt a te kedvedért teremtettem. Fontold ezt meg, és légy körültekintő, ne okozz kárt, és ne pusztítsd az Én világomat, mert ha rontasz rajta, nem lesz senki, aki megjavítsa utánad.«”

Jobb lenne a világ az ember beavatkozása nélkül?

Vannak olyanok, mint a ludditák, vagy mint a „vissza a természetbe” mozgalom hívei, akik az ember környezetre gyakorolt hatását negatívan élik meg. Ők azt állítják, hogy a világ jobban járna, ha megmaradna „természetes” állapotában.

Ez pontosan ugyanaz a vita, amelyet Turnus Rufus római generális, és Rabbi Akiva már lefolytattak egyszer. Akkor az volt a kérdés, hogy miért metélik körül a zsidók a fiaikat. Úgy gondolják talán, hogy tökéletesíthetik a Teremtő művét?

Rabbi Akiva akkor gabonát és kenyeret tett Turnus Rufus elé, és megkérdezte, melyiket enné meg szívesebben. A generális természetesen a kenyeret választotta, ami­vel egyértelműen bizonyította, hogy az ember képes tö­kéletesíteni a természetet. Ahogy a kenyérsütéssel tökéletesítjük a búzát, úgy a körülmetéléssel tökéletesítjük az embert. A judaizmus nem tekinti teljesnek a világot az ember és tevékenysége nélkül. Partnerek vagyunk a teremtésben, a világ minden aspektusában, a technológiát is beleértve.

Az ember világot tökéletesítő szerepe túlmutat a puszta fizikai változásokon. A parancsolat arra is vonatkozik, hogy fejlesszük a világ spirituális állapotát. Ismét Turnus Rufushoz és rabbi Akivához fordulunk: a generális megkérdezte, hogy ha az Örökkévaló annyira szereti a szegényeket, akkor miért nem segít rajtuk. Rabbi Akiva azt felelte, hogy az Örökkévaló szeretné, ha az emberek a partnerei lennének a spirituális teremtésben, és érdemeket szereznének a jótékonykodással.

Meddig terjed a felhatalmazásunk?

Rabbi Akiva érvelése ellenére sokan gondolják úgy, hogy ma­ga a Tóra limitálja a technológiai fejlődést. Például Éva miatt szenvedi meg minden asszony a gyermekszülést. Ez a büntetés ellentétes volna az epidurális érzéste­le­nítők használatával? A XIX. században néhány keresztény teológus elítélte ugyan a kloroform használatát a szü­lési fájdalmak csillapítására, a judaizmus viszont inkább úgy tekintett a fájdalmas szülés átkára, mint egy valami kihívásra, nem úgy, mintha lenne egy olyan elvárás, hogy akkor is kibírjuk a fájdalmat, ha az csillapítható. Támogatjuk a fájdalomcsillapító eljárások fejlesztését, és a zsidó törvény engedélyezi gyógyszerek használatát a szü­lési fájdalmak ellen.

Hasonlóképp az embert szinte teremtése óta sújtja a halál átka is, ugyanakkor arra lett rendelve, hogy győzze le a halált, és vágyjon az életre.

Noha filozófia értelemben a Teremtő a betegségek forrása is, Ő utasít bennünket arra, hogy gyógyítsunk.

A tudomány nem csak áldás

A modern technológiák nagyszerű ígéretei ellenére is észben kell tartanunk, hogy milyen következményekkel jár az adott technológia alkalmazása embertársainkra nézve. Vegyük észre, hogy a fejlődés hosszú távú előnyei szinte mindig tetemesebbek a hosszú távú hátrányoknál, ugyanakkor rövid távon nehéz helyzetbe kerülhetnek azok az emberek, akiket helyettesítettünk az új technikával. A parkolóórák például hatékonyak, de amíg az a parkolóőr, aki eddig a díjat szedte, nem talál magának egy másik állást, addig ő munkanélküli lesz az új óra miatt. Még mielőtt kiderül, mekkora jelentősége van a tudományos fejlődés jótékony hatásának, fel kell készülnünk arra, hogy megküzdjünk e fejlődés rövid távú negatív következményeivel.

Nemes célokra kell használnunk a technológiát. Néz­zünk bele mélyebben a fejlődés zsidó megközelítésébe, ahogy a Tóra elején találkozunk vele. A Teremtés története olyan világot mutat be, ahol a források kiaknázatlan tö­megei csak az ember teremtésére várnak, hogy megmu­tathassák a bennük rejlő lehetőséget. Az ember eljövetelével a technológia azonnal robbanásszerű fejlődésnek indul, hiszen az ember rögtön növénytermesztésbe és állattenyésztésbe kezd, a nyolcadik generáció pedig már nomád módon pásztorkodik, és fémből készült eszközöket is használ.

Rási viszont, a XI. századi tórakommentátor kiemeli, hogy Juvál, a „sátorlakók apja” házakat épített a bálványainak, Juvál szintén bálványimádásra találta fel a hárfát és a furulyát, Tuvál-Kájin réz és vaseszközeit pedig gyilkosok használták fegyverként. Látjuk, hogy nem sokkal a technológia kezdeti fellendülése után a világ gonosszá vált, míg el nem pusztította az özönvíz.

Az események ilyetén alakulása azonban nem a technológia gonoszságára figyelmeztet minket, hanem arra, hogy a tudomány eredményeinek felhasználásakor a gonoszág is jelen lehet. Az özönvíz sem az új technológia következménye volt, hanem az emberi gonoszságé. A Tóra le is írja ezt a rablásokkal és erőszakkal teli, gonosz világot. Pontosan ez a mód, ahogy az emberek bántak egymással, volt az, ami a világ pusztulásához vezetett.

Az új technológiák immorális alkalmazása az, ami számunkra „túlmegy egy határon”. A judaizmus mindig is örömmel fogadta a technológia fejlődését, mert a technológia maga etikailag semleges. Az etikai kérdések mindig az alkalmazásnál merülnek fel. Amikor Káin a rosszabbik termésből vitt áldozatot, és visszautasíttatott, akkor arról kapott figyelmeztetést, hogy az emberi akarat szabad, olyan ajándékot visz, amilyen szerinte megfelelő. Az Örökkévaló egyetlen elvárása az, hogy használja az adottságait bölcsen és méltóképpen. A mi dolgunk eldönteni, hogy mikor etikus használni egy új technológiát, és mikor kell önuralmat gyakorolnunk. A legnagyobb kihívás elé éppen az állít bennünket, hogy hogyan használjuk etikusan Isten adta kíváncsiságunk gyümölcseit. Minden új áttörés egyszerre jelent reményt és veszélyt is. Az atomenergia például elláthat árammal egy várost, bomba formájában viszont a pusztítás lehetőségét rejti. A radioaktív sugárzással diagnosztizálhatók és gyógyíthatók egyes betegségek, vagy városokat lehet elpusztítani vele.

Mi a helyzet az orvostudománnyal?

Az orvostudományra ugyanezek az elvek vonatkoznak. A biotechnológia gyors fejlődése sokak számára nyújt reményt. Tovább élünk, mint valaha, az oltásoknak és az antibiotikumoknak köszönhetően pedig a fertőző betegségek ma már inkább csak kellemetlenséget jelentenek, semmint halálos fenyegetést. A fekete himlő megszűnt. A kanyaró, a mumpsz, a szamárköhögés és a gyermekbénulás tulajdonképpen már csak az emlékeinkben létezik. Ebben a tekintetben uraljuk a világot, legyőztük a betegségeket, a judaizmus pedig minden orvosi áttörést ünnepel.

De az orvostudománynak sem minden részterülete megkérdőjelezhetetlenül jó. Vegyük például a mesterséges megtermékenyítést. A beültetés előtti diagnosztizálással megelőzhetők a genetikai betegségek. Néhány osztódás után ugyanis egy-két sejtet már biztonságosan ki lehet emelni a zigótából. Ezeket komplex genetikai analízisnek vetik alá. Ha például egy házaspár mindkét tagja hordozza a Tay–Sachs-szindrómát, számukra természetesen megengedhető, hogy a beültetés előtti diagnózis segítségét vegyék igénybe ahhoz, hogy egészséges gyermekeik születhessenek.

Csak az egészséges embriók beültetésével kerülhetők el az olyan tragédiák, mint a Tay–Sachs-szindrómás gyermek születése. Ebben az esetben az eljárás alkalmazása etikus lehet. De mi a helyzet azzal az esettel, amikor a baba nemét választanánk meg ilyen módon? Csak fiú embriókat ültessünk be? Vagy csak lányokat? Minden egyes embriót szűrnünk kellene a millió genetikai eredetű betegség mindegyikére? Alacsony (vagy akár átlagos) IQ-ra, rövidlátásra, barna szemre? Most, hogy a humán genom project feltérképezte a génjeinket, vajon fogunk-e genetikai kripliket létrehozni, és vajon megtervezzük-e majd az elvárásainknak megfelelő gyereket?

Ezenkívül az emberi szenvedést is, amit a technológia alkalmazása hozhat magával, figyelembe kell venni. Noha általában úgy gondoljuk, hogy pontosabb információk birtokában jobb döntéseket hozunk, ez nem mindig igaz. Mi történik akkor, ha az információ csak félelmet kelt, de reményt nem ad? Manapság már egy sor genetikai eredetű betegségre tesztelhetjük az embereket. Ha azonban egy gyógyíthatatlan betegségre való hajlam génjeit fedezi fel bennünk a teszt, akkor milyen pozitív információt kaptunk? Jobb lett volna el sem végezni a tesztet!

Az önuralom ereje

Az, ahogyan a judaizmus a technológiát szemléli, semmiben sem különbözik attól, ahogyan az élet bármely más aspektusára is tekint. Noha lélegzetelállító technikai hőstetteket tudunk végrehajtani, a Tórában keresünk válaszokat ara, hogy mikor kell végrehajtanunk őket. Ebben a világban, ahol végtelenek a lehetőségeink, nekünk magunknak kell rájönnünk, hogy hogyan használhatjuk etikusan a felfedezéseinket, mikor tegyünk orvosi csodákat, és mikor tartsuk vissza magunkat a hatalmunk gyakorlásától egyszerűen azért, mert az abban az esetben helytelen lenne. A világot kell uralnunk, nem pedig egymást.

Ahogy a Prédikátor könyve mondja: „Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak.” A zsidók tradicionálisan a Tórához fordulnak útmutatásért arról, hogy mikor helyes cselekedni, és mikor kell lemondani a cselekvésről.

fordítás: Lengyel Enikő